A relaxációs és szimbólumterápiás módszerek és specializációk ismertetése

AUTOGÉN TRÉNING

Az autogén tréning nevű relaxációs eljárás főként J.H. Schultz nevéhez kötődik. Ez az egyik orvosi szempontból a legjobban megalapozott és a legtöbbet kutatott relaxációs módszer, amely erősíti a test öngyógyító folyamatait. Az autogén tréning saját erőnkből merít, saját aktivitásunkat használja fel, ahogyan azt a neve is kifejezi – autogén módon.

Az autogén tréning (AT) lényege, hogy a rendszeresen, tréningszerűen végzett gyakorlatokkal – belső koncentrációval és önmagunkra irányuló passzív figyelemmel - létrehozzuk a pszichés és testi-lelki ellazultságot. Ebben az alvás határán lévő relaxált állapotban elménk befolyásolni képes testünk ön-regulációs rendszerét, amely a keringést, szívritmust és légzést is kontrollálja. Az autogén tréning eljárás lehetővé teszi a stressz csillapítását oly módon, hogy autonóm idegrendszerünket megtanítjuk ellazítani. Ez a módszer a “passzív koncentráció” fogalmára épül: vagyis azáltal próbáljuk meg elérni az ellazulás során megfogalmazott célunkat, hogy nem dolgozunk rajta aktívan, csak hagyjuk, hogy az érzések megtörténjenek. Ezt a módszer úgy teszi lehetővé, hogy a rendszeres gyakorlással a testi és pszichés működésünket aktuális céljaink megfelelően leszünk képesek szabályozni. Életünk során megtanultuk, hogyan legyünk képesek akaratlagos feszültséget elérni testünkben és elménkben abból a célból, hogy teljesítményünket fokozzuk. Akaratunk és figyelmünk koncentrálásával egy cél elérése érdekében hatalmas energiákat tudunk megmozgatni. Sajnos a "feszültség megtanulása" mellett azonban elmulasztottuk megtanulni a „feltöltést” hogy hogyan kell feloldódni, ellazulni.

Pszichoterápiás célú autogén tréninget olyan terapeuták vezethetnek, akik orvosi, pszichológusi alapdiplomával rendelkeznek. Más segítő foglalkozásban szerzett diplomával, valamint a MRSZE-nél megszerzett szakirányú végzettséggel az alap diplomának megfelelő területen alkalmazható. (Részletes tájékoztatás a TVSz-ben.) A gyakorlatokat a páciensek egyre inkább önmaguk végzik. A tanulási folyamat végeztével ez a módszer beépülhet a napi gyakorlatba, hogy biztosítsa az elért eredmények állandóságát. Az autogén tréning jelentősen hozzájárul életminőségünk és közérzetünk javulásához, kellő felkészültséget ad, pszichés energiát szabadít fel a stresszek, konfliktusok megfelelő megoldásához, feldolgozásához. A módszer rendszeres gyakorlásának eredményeképpen rövidebb idő alatt mélyebben és nyugodtabban pihenünk, nő a fizikai tűrőképességünk, a pszichés feszültségtűrésünk, fokozódik a teljesítmény, fejlődik az önismeretünk. Az autogén tréning elsajátításához képzett szakember segítségével kb. 15-20 alkalom szükséges. Ez idő alatt otthon is, naponta többször végezzük a gyakorlatokat, mely pszichoszomatikus betegségek tüneteinek enyhüléséhez vezet. A gyakorlatokat mindig kényelmes ellazulást elősegítő testhelyzetben alkalmazzuk. A gyakorlat időtartamára biztosítsunk zavartalan környezetet magunk számára. Miután a tanulási szakaszt befejeztük és a módszer mindennapos gyakorlatunkká vált, kb. 2-3 hónap elteltével várható a teljes gyógyulás és a tünetek megszűnése, a teti-lelki egyensúly megteremtése. Világszerte folynak kutatások pszichoszomatikus betegségek (pl. magas vérnyomás, fejfájás, gastrointestinális panaszok stb.) esetében alkalmazott AT jótékony hatására vonatkozóan.

MEDITÁCIÓ-IMAGINÁCIÓ

Az imagináció fogalma az "imago" latin szóból vezethető le, jelentése: kép, hasonmás, látszat. Ha a szemünket becsukjuk, elképzelhetünk bármit, már meg is jelenik. lelki szemeink előtt. A fantáziálás, a belső kép nélküli képzelődés ugyanakkor nem imagináció, mivel a tudatosság hatja át.

Az imaginatív technikában relaxált állapotban képeket/szimbólumokat "hívunk", strukturált, tematikus módon, illetve a felmerülő problémáknak megfelelően. Az imagináció során belső képeket alkotunk, ezzel a pszichés energia kép formájában jelenik meg, válik "kézzelfoghatóvá". Az átélésben megengedő attitűddel adjuk át magunkat a meditációs élménynek, azaz mindazzal szemben elfogadóak vagyunk, ami a meditáció alatt bensőkben történik. A meditációs élményfeldolgozás során a tudatosítás, az élmények integrálása történik.

A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt megváltozott tudatállapotnak nevezzük. A meditáció jelenlét. Megszűnik minden, az Itt és Most van. Meditáció során kontemplálunk. Mindent érzékelünk.

Az imaginatív-meditatív tréning hatásai:

• Belső beleegyezés, megengedő, elfogadó hozzáállás
• A testi-lelki mivoltunkba vetett bizalom újraértékelése
• Alapviszonyulásunk, életszemléletünk átgondolása, formálása
• Az egészség fogalom átértékelésének lehetősége
• Társ-és önismeret fokozódása
• Értékrendezés, jellemképzés
• Az érzelmi reakciók és a viselkedésminták átdolgozása

A meditációnak rövid távon pszichés előnyei vannak, a kiegyensúlyozottság, a nagyobb nyugalom és vitalitás, valamint a kisebb alvásigény. Hosszú távon szomatikus hatásai is megmutatkoznak: többek között normalizálódhat a vérnyomás, vagy javulhat az emésztés. Világszerte folynak kutatások pszichoszomatikus betegségek (pl. magas vérnyomás, fejfájás, gastrointestinális panaszok stb.) esetében alkalmazott. A Kaliforniai Egyetem Idegtudományi Laboratóriuma évek óta kutatja a meditáció hatását az agyszerkezetre. A Frontiers in Human Neuroscience című szaklapban megjelent tanulmány mérföldkő a tudományban, mivel eddig azt feltételezték, hogy aagyunk tömege a húszas éveink elejére eléri csúcstömegét, onnantól lassan zsugorodni kezd, és hogy ebbe a folyamatba nem lehet beavatkozni.. A Laboratórium kutatásában résztvevők mindnyájan átlagosan 20 éve meditáltak., agyukról MRI-felvételeket készítettek, majd a felvételeket összehasonlították a nem meditáló kontrollcsoporttal. A kutatók a meditálóknál az agykéreg egyes területeinek nagyobb fokú tekervényezettségét (gyrifikációt) állapították meg a nem meditálókhoz képest, és a tekervényezettség (ami feltehetőleg nagyobb kognitív teljesítménnyel jár) mértéke összefüggött azzal, hogy az illető mennyi ideje meditált.

Az Amerikai Szívgyógyászok Társaságának ötéves vizsgálata szerint a meditáción keresztüli stresszoldás és relaxáció előnyösen hat az előrehaladott szívkoszorúér-betegségben szenvedőkre. A vizsgálatban 200, a szívbetegség szempontjából nagy kockázatú embert követtek, közülük százan rendszeresen meditáltak, százan viszont nem. A meditáló csoportban a kutatás ideje alatt kevesebb újabb szív- és érrendszeri betegség következett be, mint a kontrollcsoportban. A meditálók körében a betegségek később alakultak ki, és alacsonyabb volt a szisztolés vérnyomás, csökkent a vérben a stresszhormonok szintje, ezáltal enyhültek az érelmeszesedéssel együtt járó gyulladásos folyamatok.

SZIMBÓLUMTERÁPIÁK

“Szimbólumterápiáknak nevezzük a meditatív módon történő, képi megjelenítésekkel dolgozó terápiás gyakorlatot. Ennek hatásfokát és mélységét, a személy belső valóságának formába öntését túlnyomórészt a relaxált, ellazult testi-lelki állapot, a befelé forduló befogadó figyelem biztosítja. A Magyarországon használt szimbólumterápia elnevezés összefoglalja az analógiás gondolkodás eszközével történő megértést, belátást, nézőpontváltást, érzelmi átalakítást. Más országokban tartalmi és értelmezési nézőpontok szerint meditációnak, imaginációnak, vizualizációnak, vagy éber álomnak nevezik. A kiindulópont többféle lehet: indukált hívókép, emlékek, élethelyzetek, akár egyes projektív tesztek, egy saját szimbólum megalkotása vagy spontán imagináció, álom.”(Németh-Szőnyi: Relaxációs-és szimbólumterápiás módszerek In:Pszichoterápia TK. 3.átdolgozott kiadás)

Megjegyzés: a szimbólumterápia elnevezés és szakmai tartalom szellemi tulajdon védelem alatt áll!

GYERMEK-, SERDÜLŐKOR ÉS VÁRANDÓSOK RELAXÁCIÓJA

A Várandósok relaxációja képzési egység magába foglalja a várandósság pszichológiájának összefoglalását, valamint a magzati fejlődéshez kapcsolódó alapvető ismereteket. A várandós állapotot megtámogató relaxációt pszicho-profilaktikus céllal vezeti be. Útmutatást nyújt a várandósság alatt feldolgozandó élettémák tekintetében, a foglalkozások szervezésére, felépítésére, valamint az imaginatív elemek alkalmazására vonatkozóan. A résztvevők megtanulják a relaxáció speciálisan várandósokra kialakított formuláit.

A Gyermekrelaxáció három korcsoport számára van kidolgozva: 4 – 8 éves korig, 9 – 12 éves korig és 13 – 18 éves korig. A legfiatalabb korcsoportnál mesék segítségével közelítjük meg a gyermek számára ismeretlen fogalmakat, helyzetet. A relaxáció átélését a meseszimbólumok segítik. Ennél a korcsoportnál a szülő otthon a „terapeuta”. További sajátosság, hogy csak az alapgyakorlatokat (nehezedés, melegedés) gyakoroljuk, a szervgyakorlatokból pedig csak azt a részt, ami a problémát okozza. A belső szervek működésének magyarázata, valamint a relaxáció szövege az életkori sajátosságokra épül. A hallgatók elsajátítják a mesére alapuló relaxáció menetét, a szülő bevonásának, irányításának módszereit, a kisgyermeki élményfeldolgozás sajátosságait. A 9 – 12 éves korcsoportban az alap- és szervgyakorlatok megegyeznek a felnőtt AT alaphelyzetével, több helyen leegyszerűsített, életkorhoz igazított megfogalmazásban. A belső testkép alakulását az emberi test atlaszának tanulmányozásával segítjük. A szülő még részt vesz a relaxációs folyamat elsajátításában, de sajátos, egyéni igényekhez igazított segítő szerepben. A folyamat nagyobb része már a gyermek önállóságára épül. A 13 – 18 éves korban tanított relaxáció formájában, módszertanában átvezet a felnőtteknél alkalmazott AT sajátosságaihoz. Fokozott figyelmet igényel az analógiákra épülő, szimbolikus gondolkodás kialakítása, támogatása, illetve ennek módszertani elemei (pl.: szólások, közmondások, kifejezések, kérdések, versek, Jacqueline Royer Metamorfózis tesztje).

A relaxáció elsajátításának folyamata a gyermekeknél sajátos módon kiegészül az aktív relaxációs technikák alkalmazásával. A terápiás igényeknek megfelelően beépíthetők a játékra, mozgásra épülő módszerek: ritmikus gyakorlatok, imitáló játékok, mozgásmeditációk stb. A relaxációs élmény és készség kialakításában felhasználjuk az életkori sajátosságokhoz nagyon jól igazodó progresszív relaxációs technikát. A hallgatók megismerkednek az aktív relaxációs módszerekkel, kiemelten a progresszív relaxációval, megtanulnak játékos, mozgásos helyzetet teremteni a relaxáció megtanulásához, a terápia céljainak előmozdításához.

DIÁKRELAX

A MRSzE Diákrelax néven kidolgozta az iskolai relaxáció módszertanának életkori modulokra bontott rendszerét óvodától középiskolás korig, melyet 60 órás akkreditált továbbképzésen sajátíthatnak el a pedagógusok. Az iskolai relaxáció célja a gyermekek és fiatalok érettségének, stresszel szembeni ellenálló képességének és megküzdési készségeinek fejlesztése, ezáltal testi és mentális egészségük megőrzése. Fontos célunk mindezek felett a gyerekek tanuláshoz való viszonyának és tanulási képességük javítása.

Képzésein országszerte elérhetőek. Az induló tanfolyamokról a honlapon tájékozódhat.

DIÁKRELAX 1. Autogén tréning (relaxáció) sajátélményű szakasz: A pedagógus szerep köztudottan fokozott megterhelődéssel jár, a testi-lelki egyensúly megőrzése, a stressz kezelése folyamatos nehézséget okoz. A relaxáció elsajátítása révén a résztvevők egy viszonylag rövid idő alatt elsajátítható, egész életen át használható eszköz birtokába kerülhetnek, ami mentálhigiénés egyensúlyuk megőrzését teszi lehetővé.

DIÁKRELAX 2. Intenzív felkészítő tanfolyam a relaxációs módszerek iskolai bevezetéséhez. Elmélet és gyakorlat: Az elméleti rész középpontjában az életkori sajátosságokhoz illesztett, gazdag relaxációs gyakorlati anyag elsajátítása áll. Ezek azok az iskolai keretek között alkalmazható gyakorlatok, amelyek a gyermekek un. kulcskompetenciáinak megerősítésére, stressz kezelésük javítására, szorongásaik, feszültségeik oldódására, analógiás gondolkodásuk, kreativitásuk fejlesztésére, szolgálnak. Testképük, testtudattosságuk, énképük, minél teljesebb kibontakozását segítik. Rendszeres gyakorlással kompetensebbek lesznek az őket érő stresszek kezelésében, hozzájárulva ezzel jövőbeli sikerességükhöz is.

Módszertanilag a pedagógus a személyiségfejlesztés, stresszkezelés, prevenció paradigmáin belül maradva dolgozik a gyerekekkel, ahol a képi áttétel önmagában csökkenti az érzelmi feszültséget, amiként a relaxáció is eléri a pszichés feszültség enyhülését a testi feszültségoldáson keresztül. A pedagógus pszichokorrektív műveleteket (értelmezés, átdolgozás) nem alkalmaz. A testi-érzelmi feszültségszabályozás megtanításán kívül fontos, hogy bátorítsa a gyerekeket élményeik spontán átélésére és kifejezésére. Tanítsa meg elfogadni az átélt élmények személyiségből fakadó egyediségét hogy a gyerekekben, mind a saját, mind a mások élményeinek elfogadásával növekedjen az önértékelés és az empátiás készség. Ezen a szemléleti úton haladnak azok az imaginációs gyakorlatok (tantárgyi szimbolika), melyek kifejezetten a tanítási-tanulási folyamatokat segítik. A tantárgyi szimbolika (Szőnyi 2012.) alkalmazásával új módszert kapcsolunk be.

Új fogalmak bevezetésekor a gyerekek imaginációs gyakorlat segítségével hívják elő a fogalomhoz kapcsolódó előzetes élményeiket. . A képi megjelenítés, mint gondolkodási művelet bevezetése növeli a befogadó figyelmet, ezáltal javítja az általános tanulási teljesítményt.

Tapasztalataik közös megbeszélése növeli kompetenciaérzésüket az adott tananyaggal kapcsolatban, így jobban felkelti kíváncsiságukat és fenntartja motiváltságukat. Segíti őket abban, hogy ismereteikat hatékonyabban rendszerezzék, összeépítsék iskolai és mindennapi tudásukat.

INTERMODÁLIS MESEPSZICHOLÓGIA (IM)

Az Intermodális Mesepszichológia (IM) a népmese pszichológiai előnyeit alkalmazó élménygazdag módszer, amely az önálló szakmai munkában széleskörűen használható. A mesemunka a lelki fejlődés alapjaitól segít, inspiratív élményalapot kínál a személyiségfejlesztés és önismereti munka bármely tematikájában, emellett a biztonság megélését erősíti. A mesemunka vezetett szakaszai segítik az önreflexió és érzelmi intelligencia fejlesztését, asszociatív gondolkodás és mesei tartalmak által a változás megélését, és fejlődést támogató archetipikus forgatókönyvekhez visznek közelebb. Miután az egyéni pszichés terében újjászületve életbe lép, a mesei narratíva egy belső szimbolikus képsornak tekinthető, egyéni csatlakozási pontokkal, személyes értelmezésekkel. A népmese narratív anyaga szimbolikus történetként olyan széles körben alkalmazható, ahány féle képpen tudunk közelíteni hozzá. A mese úgy szembesítés és felismerés, hogy egyben erőforrás és javaslat is.

Segítő szakmákban mesemunkát alkalmazhatunk a foglalkozásra szocializálástól a személyiségfejlesztésig. A népmesék szerkezetét és a mesemunka dinamikáját átlátva célzottan használhatjuk ezt a gazdag szimbolikus világot. Elérhető általa a szociális és érzelmi kérdésköröktől az archetipikus mélységekig a személyiséget érintő legtöbb tematika.

Néprajz jóvoltából hiteles szöveganyagokra támaszkodunk, a narratív pszichológia eszközeivel és relaxációs – szimbólumterápiás technikákkal dolgozunk, azok teljes kreativitására és gazdagságra építve. Az asszociatív gondolkodás, személyes szimbólum-értelmezés, belső és külső képekkel való megjelenítés, majd azok feldolgozása alkotják a mese „életbe léptetésének” és egyéni hasznosulásának alapját. Izgalmas, élményszerű, dinamikus, gazdag, közeget jelent a mesemunka, miközben jelentős lélektani felismeréseket tesz lehetővé úgy, hogy a feldolgozásukhoz szükséges erőforrásokat is mobilizálja.

Az IM rendszerszemléletben kezeli a mesemunkát, széles körű csatlakozási pontokat és értelmezési hálókat kezel, amelyben a módszertani tudatosság éppen az alkalmazás rugalmasságát teszi lehetővé.

Miközben hétköznapi értelemben – azaz spontán terápiás hatások alapján – nagyon sok eljárást nevezünk terápiának, egészségügyi területen terápiás céllal (pszichológiai / pszichiátriai értelemben) azok alkalmazhatják meseTerápiaként az IM-et, akik a szakmai normatív elvárásoknak megfelelnek, azaz klinikai szakpszichológusok és pszichoterapeuták.

Intermodális mesepszichológia képzési felelőse Stiblár Erika, a módszer kidolgozója.
Elérhetőségei: stiblarerka@gmail.com, stiblar.erika@pszichoforras.hu, 0036-20-5621639

RORSCHACH TESZT

A tesztet Hermann Rorschach svájci pszichiáter fejlesztette ki az 1920-as években. A teszt 10 táblából áll, melyeken tintafoltok láthatóak. 5 táblán fekete, 2 táblán fekete és piros foltok vannak, 3 tábla többszínű. A táblák az egész világra kiterjedően egységesek, így biztosítható a tesztek eredményeinek összehasonlíthatósága bármely más hasonló vizsgálat által adott tapasztalatokkal. A vizsgálatot nem pszichiáter, hanem erre kiképzett pszichológus végzi, aki először elbeszélget a vizsgált személlyel, majd elmondja neki a vizsgálat lényegét és hozzákezdenek a teszthez. A pszichológus a vizsgált személyt arra kéri, hogy egyenként minden táblát vegyen kézbe, nézze meg, és mondja el, hogy miket lát a foltokban, azok egésze vagy egy-egy része mit juttat az eszébe, a pszichológus ezeket a válaszokat feljegyzi. Amikor minden tábla sorra került, újra átnézik azokat, és a vizsgált személy meg is mutatja, hogy melyik általa megnevezett dolgot a tábla melyik foltjában látja. A vizsgálat nagyjából egy órát vesz igénybe.
A vizsgált személy jellegzetes aggodalma, hogy „rossz” választ ad. Ilyen nem létezik, minden válasz értékes és hasznosítható, nincsenek előre kiválasztott, jónak tekintett válaszok, nincs semmi közvetlen elvárás. A pszichológus a válaszok különféle jellemzőit egy bonyolult, sok tapasztalatot kívánó módszerrel összegzi, és a beszélgetés során leszűrt megfigyelésekkel egyesítve készíti el írásos véleményét. A vizsgálat a vizsgált személy különféle személyiségjegyeit, azok egymáshoz viszonyított súlyát térképezi fel, a szakember számára tájékozódási alapot adva egy további, részletesebb vizsgálathoz, esetleg a terápia kiválasztásához. A teszt eredménye nem „ítélet”, hanem egy vázlatos személyiségrajz, amelynek az érvényességét és pontosságát a szakember más módszerekkel is ellenőrzi.
A teszt értékelésében az avatalan személy által vártnál kisebb a jelentősége a táblán látott alakok leírásának, megnevezésének. A teszt nem hasonlítható az „álomfejtés” néven ismert játékhoz, annál ez jóval több tényezőt vesz figyelembe, értékelésének technikáját pedig hosszú kutatómunka alapozta meg. A vizsgálatnak szerves része a pszichológus és a vizsgált személy közötti folyamatos kapcsolat, a beszéd, ezért a teszt automatizált, írásban vagy számítógéppel kitölthető változatainak a diagnosztikai értéke kétségbe vonható.
A kvantitatív értékelés során öt kategóriát vesznek figyelembe: lokalizáció (a válasz az egész foltra értendő, vagy annak csak egy részére vonatkozik), a determinánsok (a folt alakja, színe, árnyékolása vagy mintázata váltotta-e ki a választ), a tartalom (a válasz mit képvisel) a gyakoriság (mennyire gyakori vagy eredeti az adott válasz) és az ún. különleges reakciók (a vizsgálati személy helyzetre adott reakciói).
A kategóriák alapján többféle pontrendszert alakítottak ki, melyek közül kevés bír valóban jó bejósló érvényességgel, ezért a legtöbb pszichológus az értelmezés során a saját benyomásaira, illetve a vizsgált személy teszthelyzetre adott általános reakcióira (nyitott, versengő, elhárító, együttműködő) hagyatkozik inkább.

METAMORFÓZISOK TESZT

Jaqueline Royer az 1960-as években dolgozta ki a szimbolikus azonosulási választásokon alapuló Metamorfózisok tesztjét, valamint a képek szimbolikus értelmezésének alapvető szempontjait, a motivációs típusok jelölési rendszerét, és az esetleges komplexumok ismertetőjegyeit.
A Metamorfózisok magyar változatát dr. Szőnyi Magda dolgozta ki háromszáz gimnazista válaszainak értékelésével (Szőnyi, 1982). A módszertani füzet 2005-ben az ELTE PPK kiadásában az Iskolapszichológia sorozat részeként jelent meg.
A vizsgálatok során használt tesztek kiválasztását nem csak diagnosztikus szempontoknak kell meghatározniuk, hanem egy egészen tág értelemben vett terápiás hatás, a differenciáltabb önismeret, önmagát meglátás élményének célbavétele is.
Az egyéni szimbólum- és motivációs-struktúra feltárása különösen alkalmas erre a kettős szerepre, már maga a tesztfelvétel is, diagnosztikus értékén túl, bizonyos terápiás értékkel is bír, mint felismerés, rádöbbenés, konfrontáció.
A teszt talán leglényegesebb értéke, hogy konkrétumában fogja meg a pszichés folyamatokat, a személyiségnek pont azt a dinamikus részét, ami mozgásban van, tehát mozgatható.
A teszttel lehetőséget adunk a személynek arra, hogy önmagának megfogalmazza. Mégpedig úgy, hogy egybekötve a pozitív oldallal, megtalálhatja a megoldás, felülemelkedés lehetőségét. (Szőnyi, 2005)

SZUPERVÍZIÓS TEVÉKENYSÉG

A szupervízióval végzett munka a módszerspecifikus képzésnek a része, egy fázisa, az elméleti tanulmányokat követően. Sikeres elméleti vizsga után lehet a szupervíziós szakaszba lépni.
A hallgató autogén tréninget (AT) vagy imagináció-meditációt folytat a kliensével/páciensével, melynek a lépéseit a kiképző terapeuta követi, szakmailag felügyeli. A szupervízió folyamán rendszeresen találkozik a hallgató a szupervízorával. Megbeszélik az első interjút, az alkalmazás indikációját, netán kontra-indikációját, a felmerülő kérdéseket, a folyamat közben adódó esetleges problémákat, a munka zárását. A szupervízió általában kis létszámú csoportban történik. A szupervízor eligazítást, mintát is ad az esettörténet írásbeli feldolgozásához. A szakasz, a vizsgára hozott esettanulmány megírásával és megvédésével, a hozzá kapcsolódó elméleti tájékozottság felmérésével zárul. A vizsga, egy bizottság előtt történik, melynek tagjai az Egyesület kiképző terapeutáiból kerülnek ki. A vizsga előtt a vizsgabizottság tagjainak is rendelkezésére áll az esettanulmány.
A szupervízió segítséget nyújt a hallgató munkamódszerének, szemléletének kialakításához, a tanácsadó/terapeuta identitás megerősítéséhez. Ezen kívül tovább fejleszti a hallgató önismeretét, a munkában tapasztalt élményei, sikerei, nehézségei mentén. A szupervízió a kliens/páciens védelmét is jelenti a képzett szakmai felügyelet révén.
A MRSzE szupervízorai: kiképzőterapeuták